Röviddel azután, hogy szeretett border collie kutyánk, Alice itt hagyott miket, megtudtuk, hogy a ráktípus, amely elvitte őt, a hemangiosarcoma, valójában a kutyák rákos megbetegedéseinek egyik legagresszívebb, gyógyíthatatlan formája. A túlélési idő nagyban függ a daganat méretétől, az egy évnél tovább tartó túlélés esélye pedig kevesebb mint 10%.

Visszagondolva, ha többet tudtunk volna a betegségről, Alice sokkal tovább élhetett volna a betegségével, mivel a korai diagnózis kulcsfontosságú. Egyszerűen csak nem voltak meg az alapvető ismereteink a betegségről, a tünetekről, valamint az ultrahangos, vagy egyéb szűrési lehetőségekről. Borzasztó felismerés volt ez, amelyet különösen nehezített az, hogy ha TÖBBET TUDTUNK volna a betegségről, a kimenetel egész más lehetett volna. Emésztett minket a bűntudat és a szomorúság.

Százával kaptuk az üzeneteket Alice halála után, emberek a világ minden pontjáról nyilvánították ki a részvétüket. Kutyatulajdonosok a világ minden tájáról megosztották velem a SAJÁT szívszaggató hemangiosarcomával kapcsolatos történeteiket. Meg kell, hogy mondjam, meglepődtem és elkeseredtem: Rengeteg kutyatulajdonos megy keresztül ugyanazokon a szörnyűségeken a kutyáikkal, akik ugyanolyan felkészületlenül és tájékozatlanul szembesülnek a halálos diagnózissal, mint annak idején én is. Ilyen nincs! Teljesen megdöbbentem.

Ezért úgy döntöttem, hogy megpróbálok valami hasznosat tenni, és létrehoztam az Alice-Ribbon-Projektet, emléket állítva szeretett Alice-ünknek, hogy valami értelmet leljünk korai halálában. Segíteni akarok másoknak!

A jelenlegi Alice-Ribbon irányelvek és eszközök nem arra szolgálnak, hogy túl borúlátó képet mutassanak, hanem, hogy felhívják a világ kutyatartóinak figyelmét a kutyák rákos megbetegedéseire, tájékoztassák őket a megelőzésről, a rendszeres állatorvosi szűrésekről, a tünetekről, és a kezelési lehetőségekről, amelyek segíthetnek, hogy a kutyák túléljék ezt a kegyetlen betegséget.

Mivel nekünk éles helyzetben kellett mindenről tájékozódnunk, amikor nehéz döntéseket kellett meghoznunk Alice terminális gondozásával kapcsolatban, szeretnék ahhoz is forrásanyagokat szolgáltatni, hogy milyen lehetőségek vannak legjobb barátunk életminőségének javítására az élete utolsó időszakában.

Szeretném, ha kutyáink a lehető legjobb ellátást kapnák a betegség előtt és után, valamint az utolsó hetekben, hónapokban. Szeretnék minden kutyatulajdonosnak elég információt biztosítani ahhoz, hogy részese tudjon lenni az egészségügyi ellátásnak, hogy kutyáink a lehető legjobb orvosi ellátást kapják.

A végzetes diagnózisról, a gyászról, és a terminális gondozásról való beszélgetés érzelmileg túlterhelt kutyatulajdonosokkal egyáltalán nem egyszerű az állatorvosok és egészségügyi dolgozók számára; az ügyfélkommunikáció pedig – egyelőre – nem része az egyetemi tanterveknek. Az interneten rengeteg érdekes adat elérhető a kommunikációs készségek fejlesztésére egészségügyben dolgozók számára, hogy ők is és a betegek is kevésbé érezzék magukat kellemetlenül ezekben az érzékeny helyzetekben. Az Alice-Ribbon weboldalán fellelhető egy eszköztár, amelyet az AAHA (Amerikai Állatkórházak Egyesülete) állított össze. Ez nem csak szakmabeliek számára érdekes!

A diagnózis után teljesen elveszettnek, tanácstalannak, és tájékozatlannak éreztem magam.  Az információgyűjtés egyetlen gyors módja az internetes keresés volt. Mégse éreztem magam biztonságban: Az internetes kereséssel az a baj, hogy sok forrás elavult, nem megbízható, vagy akár ellentmond egymásnak. Ezért határoztam el, hogy létrehozok egy adattárat, amely a kutyáknál kialakuló rákos megbetegedéseket mutatja be több szempontból szakértők segítségével, hogy a lehető megbízhatóbb forrásokat tegye könnyen elérhetővé. 

Bár a Világháló – beleértve ezt az oldalt – remek forrás, nem helyettesítheti azokat a tudnivalókat, amelyeket az állatorvostól elsőkézből kapunk. 

Én nem vagyok állatorvos, nem rendelkezem egészségügyi háttérrel sem. Ezért dolgoztam együtt a svájci Hünenberg AOI (Állatonkológia és képalkotás) Központtal, hogy az általam gyűjtött és ezen a weboldalon bemutatott információk megállják a helyüket egészségügyi szempontból is. Külön szeretném megköszönni a segítséget Dr. B. Kaser Hotz-nak és Dr. I Flickingernek, nélkülük ez a weboldal nem valósulhatott volna meg.

Amikor bármi érdekesre hivatkozom az internetről, megadom a linket, hogy az olvasó is jobban elmélyedhessen a témában.

Mindenekelőtt azonban azt javasoljuk az állattartóknak, hogy beszéljenek az állatorvosukkal. Az itt összegyűjtött információ mindössze forrásként és további kutatás alapjául szolgál, hogy mindenki elég tudással rendelkezzen ahhoz, hogy a jó kérdéseket tegye fel; ugyanakkor azonban nem meríti ki a témát. Szintén nem reklám a hünenbergi AOI Központ számára. Kérjük, hogy használja a saját ítélőképességét a weboldal olvasása során és a  háziállata(i) számára a legjobb döntést hozza meg.