A KUTYÁK EGYRE NÖVEKVŐ SZEREPE A TÁRSADALMUNKBAN
A háziasított kutyák már a vaskor óta jelen vannak az életünkben (kb. Kr.e. 1430). Hagyományosan vadászatra használták őket. Némely elsősorban állattartó közösségben a nyájat őrizték vagy terelték (juhász és marhaterelő kutyák). A kutyáknak maguknak kellett táplálékot szerezniük (vadászat, ételmaradékok, stb.) és a kutyatenyésztés nem volt tudatos tevékenység.
A középkorban a kutya igavonó állat volt, földművelőket, árusokat utazókat segített a tej, hal, ruhanemű, hús, kenyér, és egyéb termékek szállításában.
A mai, modern társadalomban, amelyben a népesség nagyrészt városi környezetben él egyre jobb anyagi helyzetben, a kutya fokozatosan a háztartás része lett. A kutya és ember közötti kapcsolat megváltozott. Rengeteg okból tartunk kutyát: házőrzésre, társállatnak, segítőnek, sporttársnak, de családtagként is.
Nem is olyan rég négylábú társainkról való gondolkodásunk megváltozott, mára sokkal inkább saját jogokkal bíró egyéniségként, akár családtagként gondolunk rájuk, mint egyszerű tulajdonként.
Ezt az is mutatja, hogy számos biztosítótársaság már külön biztosítási csomagokat hozott létre háziállatok számára, míg pár évvel ezelőtt a háziállatok (legalábbis Svájcban) ugyanabba a biztosítási kategóriába tartoztak, mint a bútoraink: tűz- és vízkárra lehetett biztosítást kötni, nem betegségekre vagy balesetekre. Például, a Mobiliar biztosító csak 2009-ben változtatott ezen Svájcban.
Code civile français: le chien n’est pas un bien mais un être avec des sentiments …
For more reading
→ The Evolution of Pet Ownership
→ A Review of Domestic Dogs' (Canis Familiaris) Human-Like Behaviors: Or Why Behavior Analysts Should Stop Worrying and Love Their Dogs
→ Understanding dog–human companionship
értékes segítőink
Bár manapság a kutyákat elsősorban kedvtelésből tartják, továbbra is számos módon tudják segíteni az embert a modern társadalomban, ráadásul szinte évente kerül elő új feladat a kutyák számára.
Az alábbi lista pusztán pár példán keresztül szemlélteti, hogy milyen alkalmazkodóképesek a kutyák és milyen hihetetlenül fontos szerepekben válnak nélkülözhetetlen segítőinkké a modern társadalomban:
További olvasnivaló:
https://en.wikipedia.org/wiki/Working_dog
Amellett, hogy nélkülözhetetlen munkát végeznek szolgálati kutyákként, a háziállatok (különösen a kutyák) értékes társakká váltak, és szinte emberi lényként tudnak viselkedni, saját személyiséggel. Erre hatással lehet az egyre inkább technológia alapú társadalmi berendezkedésünk is, amelyben egyre ritkább az emberek közötti személyes kapcsolat.
Az ember sokszor szinte úgy bánik a kutyájával, mint egy gyermekkel: Minőségi étrend, egészségügyi ellátás, rendszeres oltások, orvosi ellenőrzések... A kutyák szinte emberek helyetteseivé váltak, és sok területen élvezzük a társaságukat. Különösen mély és jelentős érzelmi kötelék tud ember és kutya között kialakulni a közös élet során.
Soha nem látott mértékű időt töltünk a kutyáink társaságában, a magánéletünk minden pillanatát megosztjuk velük. A sporttevékenységek, mint az agility, az obedience, a dog dancing, a frizbi, stb. (csak néhány sportot említve) nagy részét teszik ki a szabadidőnknek, és lehetővé teszik, hogy egy csapatként dolgozzunk egy közös célért. A kutyák, az emberrel közös életük során először, közösségi partnereinkké váltak.
Soha nem látott mértékű időt töltünk a kutyáink társaságában, a magánéletünk minden pillanatát megosztjuk velük. A sporttevékenységek, mint az agility, az obedience, a dog dancing, a frizbi, stb. (csak néhány sportot említve) nagy részét teszik ki a szabadidőnknek, és lehetővé teszik, hogy egy csapatként dolgozzunk egy közös célért. A kutyák, az emberrel közös életük során először, közösségi partnereinkké váltak.
Míg az ilyen kutatások eredményei érdekesek és segítenek magyarázatot adni arra, miért is jó háziállatot tartani, a legtöbb kisállattartó tudja, hogy sokkal több rejlik a háziállat és ember közti kapcsolat mögött: mély érzelmi kötődés és varászlatos kommunikáció a kutya és az ember között.
Mivel magyarázható ez a hihetetlenül szoros kötelék? Miért gyászolnak ilyen hevesen a kutyatartók, ha a kutyájuk elmegy?
Nem kevés idő telt el, mióta Alice elhagyott minket, mégis minden nap eszembe jut. Néha többször, néha kevesebbszer, de minden alkalommal összeszorul a szívem. Mindig hatalmas szomorúság és heves érzelmek vesznek erőt rajtam, ha róla beszélek. Mint a velem egykorúak legtöbbje, én is vesztettem már el szeretteimet (nagyszülőket, szülőket, testvért, barátokat, stb.), de az a fájdalom és szenvedés el sem éri azt a gyászt, bűntudatot és szomorúságot, amit Alice elvesztésekor éreztem. Miért? Miért válik a kutya olyan fontos részévé az életünknek?
„De hiszen csak egy kutya!” vagy
„Még szerencse, hogy van 2 másik csodás kutyád!” vagy
„Gondolj arra, milyen csodálatos élményeket éltetek át együtt!” vagy
„Alice-nek csodálatos élete volt melletted.”
De Alice (és minden kutya a saját gazdája számára) több volt, mint „csak egy kutya”: pótolhatatlan, különleges volt, a lányom, babám, védencem, barátom, társam, részem, egyedi elfoglaltságom, mindennapjaim része, a jövőm...
Ételt, vizet, otthont, védelmet, oktatást biztosítunk a kutyáink számára. Amit azonban ők adnak nekünk, azok a megfizethetetlen élmények és tapasztalatok. Mikor pedig végül itt hagynak minket olyan, mintha az örök fiatalság és pozitivitás forrása hirtelen kiapadna. Olyan érzés, mintha egy gyermeket kéne eltemetnünk: Ellent mond az élet természetes rendjének. A gyász hatalmas és elsöprő, tele vagyunk megbánással, bűntudattal, és értetlenséggel. Ezért fordítunk olyan sok időt, energiát, és pénzt a kutyáink egészségébe. Hihetetlenül nehéz megbirkóznunk a kutyánk halálával, mert: